Red Bull Racing

A Red Bull Racing a Red Bull energiaital-gyár tulajdonában álló egyik Formula–1-es csapat. (A cég másik csapata a Scuderia Toro Rosso.) A csapat 2005-ben debütált az ausztrál nagydíjon, jelenleg osztrák licenccel versenyez. 2010-ben Sebastian Vettel világbajnok lett, a csapat pedig megnyerte a konstruktőri címet. 2011-ben mindkét címet fölényesen megvédték. 2012-ben mindkét vb-címet sorozatban harmadszor nyerték meg.

A Red Bull Racing története

A kezdetek

Ford Motor Company2004-ben, öt sikerekben szegény év után eladta Formula–1-es csapatát, a Jaguar Racinget, versenymotorgyártó műhelyével, a Cosworthszal egyetemben. A Jaguar csapatot Dietrich Mateschitz, a Red Bull energiaital-gyártó vállalat tulajdonosa vásárolta meg. A csapat így a 2005-ös ausztrál nagydíjon a Jaguar jogutódjaként ott állhatott a rajtvonalnál, immár a Red Bull energiaitalok kék-ezüst színeiben.

A Red Bullnak nem volt ismeretlen az autósport királykategóriája, hiszen korábban szponzorként logójuk megtalálható volt a Sauber, az Arrows, valamint a jogelőd Jaguar autóin is. Miután saját csapatot indított, a Red Bull természetesen felbontotta a szerződését a Sauberrel (az Arrows már 2002-ben megszűnt). Az italgyártó cég emellett a Formula 3000-es versenysorozatban, és ennek utódjában, a GP2-ben is feltűnt, valamint van egy európai tehetségkutató-programja Red Bull Junior Team néven. Későbbi Formula–1-es versenyzők is kerültek ki a program növendékei közül; Enrique Bernoldi, Christian Klien, Patrick Friesacher, Vitantonio Liuzzi és Scott Speed is versenyzett már a királykategóriában.

A 2005-ös szezon

Az új gárda csapatfőnöke, Christian Horner megszerezte a McLarentől menesztett David Coulthardot, a másik autót továbbra is a Jaguárhoz a 2004-es szezonra az energiaitalosok támogatásával érkezett Christian Klien vezethette. A csapatvezetők eredeti terve szerint Klien és Vitantonio Liuzzi, a 2004-es Formula–3000 széria bajnoka három versenyenként válthatták volna egymást a második számú versenyzői, illetve a harmadik autó ülésében (a 2005-ös szezonban az előző év utolsó 6 konstruktőri helyezettje a pénteki edzéseken három autót indíthatott), azonban Liuzzi végül csak négy versenyen indult. A Red Bull tehetségkutató programjának egyik felfedezettje, az amerikai Scott Speed a kanadai nagydíjon és az amerikai nagydíjon kapott lehetőséget a harmadik autóban.

A 2005-ös versenyautó, a Red Bull RB1 a már papírra vetett Jaguar R6 alapjaiból építkezett. A csapat a leggyengébb Cosworth motorokat és Michelin gumikat használta a szezon során. Az autó a Red Bull energiaitalok kék-ezüst festését viselte.

A szezon jól indult a gárda számára, hiszen a szezonnyitó ausztrál nagydíjon Coulthard a negyedik, Klien a hetedik helyet szerezte meg, ezzel 7 pontot szerezve a Red Bull Racing első versenyén. Ilyen jó eredmény többet ugyan nem született a szezonban, de Coulthard az európai nagydíjon tiszta versenyben ismét megszerezte a negyedik helyet, Klien pedig a szezonzáró kínai nagydíjon futott be ötödiknek.

A csapat az idény során folyamatosan elég erős volt a pontszerzéshez, David Coulthard a kudarcokkal teli 2004-es esztendő után valósággal újjászületett a kék autó volánja mögött, 24 pontot elérve, akárcsak 2004-ben a McLarennel. A különbség mindössze annyiban állt, hogy 2004-ben a McLaren Kimi Räikkönen révén nagydíjat is tudott nyerni, a 2005-ös Red Bull viszont nem vehette fel a versenyt az élmenőkkel. Coulthard tehát 24 pontjával a 12. helyen, Klien 9 ponttal a 15. helyen, Liuzzi 1 pontjával a 24. helyen végzett a 2005-ös világbajnokságban. A csapat az elvárásokat túlteljesítve 34 pontjával a hetedik lett a konstruktőrök között, és a szezon végére magára találó BAR-Honda csak az idény utolsó részében előzte meg a Red Bull Racinget.

A Red Bull számított 2005-ben a mezőny színfoltjának, hatalmas motorhome-jával, sokszor éjszakába nyúló partikkal gazdagította a Formula–1-es paddock életét. Monte Carlóban a Star Wars legújabb epizódjának színeiben pompáztak a versenyautók, és a monacói bokszutcában a Red Bull vendégeiként feltűntek a Csillagok Háborújának szereplői és rendezője is.

A 2006-os szezon

A 2006-os idényre a Red Bull Racing motorszállítót váltott, és a Ferrari V8-as erőforrásait használta az idény folyamán. A főtervezői székbe Adrian Newey került, akit 2005 novemberében sikerült leigazolni a McLarentől. Newey az addigra már majdnem teljesen kész RB2 tervezésében nem vállalt nagy szerepet, helyette inkább a 2007-es modellen kezdett dolgozni.

A csapatfelállás a szezon utolsó feléig változatlan maradt, a két RB2 jelű versenyautót ismét David Coulthard és Christian Klien vezethette a szezon nagy részében. Az utolsó három versenyre azonban a csapatvezetés megelégelte Klien gyenge teljesítményét, és helyére a tesztsofőr Robert Doornbost ültették. Vitantonio Liuzzi és Scott Speed a Scuderia Toro Rosso versenyzőiként kaptak állást.

A szezon egészében nem sikerült olyan jól, mint a 2005-ös, a gárda 16 pontjából 14-et Coulthard szerzett, kettőt Klien. Kiugróan jó eredménynek számított a magyar nagydíjon elért 5. hely, valamint a monacói nagydíjon elért első dobogós helyezés.

Coulthard harmadik helye egyben a Red Bull Racing első dobogós helyezése volt. Érdekességek, hogy a 2005-ös esztendőhöz hasonlóan a Red Bull 2006-ban is filmet reklámozott Monte Carlóban, mégpedig a Superman színeiben pompáztak az autók. Coulthard a verseny előtt fogadást kötött a csapatfőnök Christian Hornerrel, miszerint ha dobogós helyen fejezi be a viadalt, akkor Horner meztelenül beleugrik a versenypálya melletti medencébe. Coulthard harmadik lett, Horner pedig egy piros Superman-köpenyt viselve teljesítette a fogadást.

Ezenkívül a csapat jogelődje, a Jaguar Racing, valamint annak jogelődje, a Stewart is a hercegség pályáján érte el első dobogós helyezését.

A csapat végül a dobogó ellenére csalódottan zárta a 2006-os szezont, hiszen a 2005-ben megszerzett 34 pont helyett csak 16-ot tudtak szerezni, ami szintén a hetedik helyre volt elég a konstruktőrök között. Coulthard 14 ponttal a 13., Klien 2 ponttal a 18. helyen zárt, Doornbos nem szerzett pontot 2006-ban.

A 2007-es szezon

2007-re végre elkészült az Adrian Newey által tervezett autó, az RB3, amelyben már Renault motor dolgozott Ferrari helyett. A szezon közepén érkezett a csapathoz Geoff Willis, aki korában a Williamsnél és a BAR-nál, majd a Hondánál dolgozott technikai igazgatóként. A Michelin gumiszállító kiszállását követően természetesen a Red Bull Racing is Brigdestone abroncsokon indult.

Versenyzői fronton David Coulthard maradt a csapatnál, míg a másik ülésbe Mark Webber érkezett. Webber 2004 után hagyta el a jogelőd Jaguárt, és a Williamsnél eltöltött két kiábrándító szezon után igazolt az energiaitalosokhoz.

Az RB3 kétségkívül gyorsnak bizonyult, ám nagyon súlyos megbízhatósági problémák merültek fel vele a szezon folyamán. A problémák nagy része az ekkortájban elterjedő ultragyors kapcsolású váltóhoz volt köthető. Az első pontokat a negyedik versenyen, a Spanyol nagydíjon szerezte Coulthard nagyszerű versenyzést követően egy ötödik hellyel, azonban az utolsó néhány körben már hiányoztak fokozatok a váltójából. Arra azonban, hogy mindkét Red Bull célba érjen, a 8. versenyig, a francia nagydíjig nem került sor. Amikor azonban célba értek, erős pontszerző helyeket csíptek meg a versenyzők, Webber legjobbja egy dobogó lett az európai nagydíjon, ahol Coulthard az ötödik helyen futott be, így ez lett a Red Bull Racing történetének addigi legsikeresebb hétvégéje. Coulthard a japán nagydíjon ért be negyedik helyen. Ezen a nagydíjon egyébként történelme során először megcsillant a Red Bull számára a győzelmi esély, hiszen Webber a második helyen autózott, és gyorsabb volt, mint a vezető Lewis Hamilton, de egy biztonsági autós szakaszban a testvércsapat Scuderia Toro Rosso versenyzője, Sebastian Vettel hátulról belehajtott, így vetve véget mindkettőjük versenyének.

A csapat a McLaren kizárásával és 24 pontjával az 5. lett a konstruktőri bajnokságban, David Coulthard 14 ponttal a 10. helyen végzett, míg Mark Webber 10 ponttal a 12. helyet szerezte meg a 2007-es szezonban.

2007-ben is találkozhattunk szokatlan festésű Red Bull versenyautóval. A brit nagydíjon a csapat a szurkolók által beküldött képeket festette az autójára. A kép beküldéséért 1 eurót kellett fizetni a csapatnak, aki a befolyt pénzt a Wings for life nevű jótékony célú alapítványának adományozta.

A 2008-as szezon

A csapatfelállás nem változott jelentősen 2008-ra az előző évihez képest. Az RB4-et ismét Adrian Newey tervezte, és a Renault a spanyol nagydíjtól átvette a Red Bulltól az általa kikísérletezett szokatlan motorburkoló elemet. A Red Bullnál végre sikerült úrrá lenni a megbízhatósági problémákon, 2008-ban elég sok versenyen sikerült pontot szerezniük. A 2008-as szezonnyitó ausztrál nagydíjon Webber műszaki hiba, Coulthard pedig a Massával való ütközése miatt esett ki. A maláj nagydíjon Mark Webber a hetedik lett, amivel 2 pontot szerzett a Red Bullnak, Coulthard a kilencedik helyen végzett. Bahreinben Coulthard Buttonnal való ütközése miatt esett ki, miközben Webber a 7. lett és ezzel újabb 2 pontot szerzett a csapatnak. A spanyol nagydíjon Coulthard ismét ütközés részese volt, ezúttal Timo Glock lökte meg hátulról, aminek következtében defektet kapott és ismét nem tudott pontot szerezni. A Webber 5. helyéért járó 4 ponttal a Red Bull leszorította a gyári Renault csapatot a konstruktőr-világbajnokság 6. helyéről. A következő versenyen ismét feljebb lépett a csapat a világbajnokságban: A Webber 7. helyéért járó két ponttal megelőzték a Toyotát. Coulthard ismét alig maradt le a pontszerzésről, kilencedikként ért célba. A monacói nagydíj időmérő edzésén mindkét versenyzőjük bejutott az első tízbe, de Coulthard a második szakasz végén összetörte az autóját, amit csak váltócserével lehetett kijavítani, így 5 helyes rajtbüntetést kapott. Az esős versenyen az elsők között esett ki, amikor a Massenet kanyarban falnak ütközött. Webber viszont célba ért, és 4. helyével újra pontokat szerzett a csapatnak. A kanadai nagydíjon Webber mindössze másodszor nem tudott az első nyolcban végezni az évad során, Coulthard viszont első pontszerzése alkalmával dobogóra állhatott, harmadik lett a kaotikus versenyen. Franciaországban a Red Bull versenyzői a 6.-7. helyet szerezték meg az időmérő edzésen. A futamon Webber 6., Coulthard 9. lett.^[1] A brit nagydíjon Coulthard bejelentette év végi visszavonulását, őt a testvércsapat pilótája Sebastian Vettel vált 2009-ben. Az időmérő edzésén Webber meglepetésre 2. lett, a verseny elején azonban hibázott, és visszaesett a mezőny végébe, ahonnan a 10. helyre jött föl. Coulthard az első körben ütközött Vettellel és mindketten kiestek.

Németországban Webber a 8., Coulthard pedig a 10. helyet szerezte meg az időmérőn. A skót 13. lett, Webber azonban kiesett. A magyar nagydíjon Mark Webber a nyolcadik helyről indult, de a versenyt egy pozícióval lejjebb fejezte be, így nem szerzett pontot. Csapattársa 11. lett. Valenciában egyik autó sem szerzett pontot, Coulthard az utolsó helyen fejezte be a futamot.

2009: második hely a Brawn mögött

2009-re a visszavonuló David Coulthard helyére Sebastian Vettel érkezett a Toro Rossótól, Mark Webber maradt a csapatnál. Az új tesztpilóta – a Toro Rossóval közös alkalmazásban – az új-zélandiBrendon Hartley lett,^[2] aki azonban nem kapta meg időben a Formula–1-es szuperlicencet. Helyettesítésére visszahívták David Coulthardot, aki bár már visszavonult, az első néhány futamon a csapat tartalékversenyzőjeként vett részt. Az évadnyitó ausztrál nagydíjon Vettel a harmadik, Webber pedig a nyolcadik rajtpozíciót szerezte meg. A versenyen azonban egyik autó sem tudott pontot szerezni, mert míg Webbernek egy rajtbaleset miatt megsérült az autója, addig Vettel 2. helyének a Robert Kubicával való ütközés vetett véget. Malajziában Webber az ötödik, Vettel büntetése miatt csak a tizenharmadik helyről indult a futamon. A versenyt felhőszakadás miatt leálították a felénél. A végeredményt tekintve Vettel megint kiesett, Webber a hatodik helyre hozta be az RBR-t. Kínában a Red Bull első sort a renault-s Fernando Alonso akadályozta meg, Vettel másodszorra szerezte meg a pole-t, míg Webber a 3. rajtkockát bérelte ki. Vettelt senki se zavarta meg abban, hogy győzzön, míg Webber a Brawnokkal csatázott a 2. helyért, amit végül meg is szerzett. A következő négy futamon Jenson Button győzött. A brit győzelmi sorozatát Vettel szakította meg silverstone-i győzelmével, ahova a csapat számos fejlesztéssel érkezett. A következő versenyen (Nürburgring) a pole pozícióból induló Webber győzött annak ellenére, hogy bokszutca-áthajtásos büntetést kapott. Mivel Barrichello beragadt Massa mögé, míg Hamiltont már az első kanyarban egy defekt sújtotta, az ausztrál könnyedén szerezte meg első futamgyőzelmét csapattársa előtt. Vettel ezt követően Japánban, míg Webber Brazíliában győzött. A csapat az évet kettős győzelemmel zárta az abu-dzabi nagydíjon. Vettel az egyéni bajnokság második helyén végzett 84 ponttal, 11-gyel a világbajnok Button mögött. A csapat második lett a konstruktőri világbajnokságban 18,5 ponttal a Brawn GP mögött.

A 2010-es bajnoki cím

A 2010-es szezonra a csapat megtartotta mindkét versenyzőjét, motorszállítója továbbra is a Renault maradt. Az évadnyitő Bahreini nagydíjon Vettel megszerezte a pole-t, majd gyújtógyertyájának meghibásodásáig vezette a a versenyt. A lelassuló Vettelt a két Ferrari és Hamilton is megelőzte, így negyedik lett.

Ausztráliában ismét Vettelé lett a pole Webber előtt. Úgy tűnt, Vettel megnyeri a versenyt, de ezúttal fékhiba miatt kicsúszott a pályáról és kiesett. Webber egy megcsúszás, majd egy vezetőszárny-csere után 9. lett.

Malajziában Webberé lett a pole, Vettel a harmadik helyről indult. A németnek sikerült a rajtnál Rosberget és Webbert is megelőznie, majd megnyerte a versenyt. Webber második helyének köszönhetően a csapat kettős győzelmet aratott. Kínában (Vettel), Spanyolországban (Webber) és Monacóban (Webber) is Red Bull versenyzői indultak az első helyről. Mark Webber Spanyolországban és Monacóban is győzött.

A török nagydíjon (ahol Webberé lett a pole) a boxkiállásokat követően Webber és Vettel az első két helyen haladt a 40. körig, amikor Vettel megpróbálta megelőzni csapattársát, de összeütköztek. Webber a harmadik helyen ért célba, míg Vettel kiesett. Valenciában Vettel az első helyről indulva győzött, míg Webber egy féktávon Heikki Kovalainen Lotusának hátsó kerekére hajtott, a Red Bull pedig a levegőbe emelkedett. Webber autója fejjel lefelé érkezett a pályára, majd 200 km/h-s sebeséggel a gumifalba ütközött. Az ausztrál szerencsére karcolások nélkül szállt ki a autójából.

A brit nagydíjon Vettelé lett a pole, de egy rosszul sikerült rajt után defektet kapott, és a mezőny végére került, végül 7. lett. Webber a második helyről indulva győzelmet aratott. A magyar nagydíjon is Vettelé lett a pole, a versenyt pedig a biztonsági autó érkezéséig vezette. Webber mögött a második helyen haladt, amikor áthajtásos büntetést kapott, mivel túl nagy távolságot hagyott maga és a biztonsági autó között. Emiatt elveszítette második helyét és harmadik lett, míg Webber megnyerte a futamot.

A belga nagydíjon az ausztrál megszerezte a pole-t, de a rajtnál ötödiknek esett vissza. Vettel a harmadik helyen haladt, amikor Buttonnak ütközött, majd defektet is kapott, végül a 15. helyen ért célba, pont nélkül. Webber Button és Alonso kiesését, valamint Kubica lassú boxkiállását kihasználva második lett. Monzában Webber a negyedik helyről kilencediknek esett vissza a rajtnál, míg Vettelt rövid ideig fékhiba hátráltatta. Az utolsó előtti körben kereket cserélő német 4., míg Webber 6. lett. Japánban Vettel-Webber sorrendben a Red Bull újabb kettős győzelmet szerzett, míg Koreában a csapat mindkét versenyzője kiesett.

A brazil nagydíjon a Red Bull Racing kettős győzelmével (Vettel győzött Webber előtt) bebiztosította a konstruktőri bajnoki címet. Bár Webber jobban állt a bajnokságban, győzelmével egy pontra megközelíthette volna a listavezető Fernando Alonsót, a csapat nem utasította Vettelt elengedésre.

Az évadzáró abu-dzabi nagydíjon Vettel győzött, amivel megszerezte az egyéni bajnoki címet.

A csapat a 19 versenyből 9-et nyert meg (Vettel: 5, Webber: 4), míg 15 versenyen a Red Bull egyik versenyzője indult a pole-ból.

 

 

 

 

 

McLaren

 

 

A McLaren Formula–1-es csapatot az új-zélandiBruce McLaren alapította Bruce McLaren Motor Racing néven, saját maga versenyeztetésére. A csapat 1966-ban, a monacói nagydíjon debütált. Az alapító halála (1970) után Teddy Mayer vitte tovább az istállót, majd 1980 végén Ron Dennis vezetésével létrejött a McLaren International. A Formula–1 második legsikeresebb csapata 12 egyéni és 8 konstruktőr-világbajnoki címével a Ferrari mögött. Legsikeresebb versenyzői Alain Prost és Ayrton Senna, akik három-három világbajnokságot nyertek a csapat színeiben.

 

A McLaren 2007-ben is mindkét világbajnoki cím esélyese volt, végül azonban kizárták őket a konstruktőr-világbajnokságból a „kémbotrány” néven elhíresült eset kapcsán, mivel több McLarenes dolgozónál a Ferrari tulajdonát képező technikai adatokat találtak, ipari kémkedésért a sporttörténelem valaha legnagyobb büntetésének (100 millió dollár) kifizetésére kötelezte az FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség) a wokingiakat. Az egyéni világbajnoki pontjaikat megtarthatták, de az egymással is rivalizáló versenyzők egyaránt egy ponttal lemaradtak a vb-címről. A következő szezonban viszont Lewis Hamilton megszerezte a McLaren legújabb világbajnoki címét. 2010-ben mindkét versenyző harcban volt a világbajnoki címért, Jenson Buttonnak az utolsó előtti, Hamiltonnak az utolsó futamig volt matematikai esélye. 2011-ben nem voltak bajnoki esélyeik, a Red Bull mögötti második hely jelentette a maximumot. 2012-ben ugyan a mezőny egyik legerősebb autója volt az övék, azonban a gyakori hibák miatt ezúttal sem sikerült az idény végére versenyben maradniuk a bajnokságért.

 

A csapat a Formula–1 mellett részt vett már az indianapolisi 500-ban és a Le Mans-i 24 órás autóversenyen is. 2013-ban versenyzői Button és Sergio Pérez. A tesztversenyző Gary Paffett. A csapatfőnök Martin Whitmarsh, miután 2009. március 1-jén Ron Dennis átadta neki a csapatfőnöki posztot.

 

 

 

A csapat története

 

1966–1969

 

Az első McLaren versenyautó a McLaren M1A volt 1964-ből. A Bruce McLaren Motor Racinget 1963-ban alapította az új-ZélandiBruce McLaren, aki eredetileg sportautókat épített. A csapat 1966-ban debütált a Formula–1-ben, a monacói nagydíjon. A kezdeti motorbeszállító a Ford volt. A csapatnak első két szezonjában csak egy versenyzője volt, maga az alapító Bruce McLaren, aki az első versenyen olajszivárgás miatt kiesett. Legközelebb csak az amerikai nagydíjon vett részt, ahol azonban új motorral, a Serenissimával indult. A versenyen ötödik helyével a McLaren első pontjait szerezte. Az első szezonban a csapat két ponttal a kilencedik lett.

 

1967-re a csapat új motorbeszállítója a BRM lett. McLaren az évben egyszer lett negyedik a monacói nagydíjon, és egyszer hetedik. A többi nagydíjon kiesett. A McLaren csapat három ponttal a tizedik lett a konstruktőri bajnokságban.

 

1968-ra Bruce McLaren csapattársa az előző évi világbajnok Denny Hulme lett, aki 1974-ig a csapat versenyzője maradt. A csapat ebben az évben visszatért a Ford-Cosworth motorokhoz, melyeket egészen 1983-ig használt. Hulme megnyerte az Olasz és a kanadai nagydíjat, míg McLaren a belga nagydíjat nyerte meg, amely a csapat első futamgyőzelme volt. Bruce emellett megnyerte az azévi Race of Champions-t, melyet Brands Hatchban rendeztek. A csapat 1968-tól több kiscsapatnak adott kasztnit.

 

1969-ben Bruce három dobogós helyével és 26 pontjával a harmadik helyen zárt az egyéni világbajnokságban. A csapat ötödik győzelmét azonban Hulme szerezte a mexikói nagydíjon. A csapat a negyedik helyen zárt a konstruktőri bajnokságban.

 

1970–1979

 

Az 1970-es év nagyon szerencsétlenül kezdődött a csapat számára. Az azévi indianapolisi 500-on, egy gyakorláson megégtek Denny Hulme kezei az autójából kifolyt és meggyulladt metanol miatt. Peter Revson helyettesítette a futamon. 1970. június 2-án Bruce McLaren meghalt Goodwoodban, mikor az új M8D Can-Am kategóriájú autót tesztelte. A McLaren 1970-ben és 1971-ben nem nyert versenyt, az években Jochen Rindt és Jackie Stewart dominált. McLaren halála után a csapat első győzelmét Hulme 1972-ben szerezte, a dél-afrikai nagydíjon, az M19C-vel. Hulme harmadik lett az év végén a versenyzők között, csapattársa Peter Revson volt.

 

A McLaren M23, melyet Gordon Coppuck tervezett alapvetően az 1973-as, M16 elejét, és az M19 hátulját tartalmazta. A modell már szintén ék alakú volt, hasonlóan a Lotus 72-höz. A modellel Revson a Brit és a Kanadai, Hulme a svéd nagydíjon tudott győzelmet aratni. 1974-re Emerson Fittipaldi csatlakozott a csapathoz, aki korábban a Lotusnál versenyzett. A csapat ezévben megnyerte a konstruktőri-és az egyéni címet (Fittipaldi) is. A McLaren ezévben szerezte első indianapolisi 500-as győzelmét is, Johnny Rutherforddal. Az évben a Yardley helyére új főszponzor érkezett a Marlboro személyében, mely egészen 1996-ig maradt a csapat főszponzora. Ennek következtében az addig használt narancssárga szín helyett piros-fehér lett az autók festése. 1975 is sikeres év volt a McLaren számára, Emerson Fittipaldi a második lett Niki Lauda mögött a bajnokságban. Jochen Mass első győzelmét szerezte Spanyolországban, Rutherford második lett Indianapolisban.

 

Fittipaldi az év végén elhagyta a csapatot, és testvére csapatához, a Fittipaldi Automotive-hez igazolt át. Helyére James Hunt érkezett, aki 1976 végén egyetlen ponttal nyert Niki Lauda előtt. Eközben Rutherford a McLaren második indianapolisi 500-as győzelmét szerezte. Hunt 1977-ben még három futamgyőzelmet aratott, ám ezek sokáig a csapat utolsó győzelmei voltak. A sikeres M23 után az M26 modell már nem tudta felvenni a harcot az erősebb csapatok autóival. 1979-ben a rossz eredmények miatt kivonult a CART sorozatból.

 

1980–1989

 

1980-ban a McLarennél debütált Alain Prost a Formula–1-ben, csapattársa John Watson volt. Prost hamar elhagyta a csapatot, 1981-ben már a Renaultnál versenyzett. A hosszantaró sikertelenségek miatt Ron Dennist, aki előtte a Formula–2-ben dolgozott, leszerződtették csapatfőnöknek. Dennis hozott magával egy mérnököt is, John Barnardot. Ők John Hogannal és Teddy Mayerrel Négyes Projekt néven kidolgoztak egy új koncepciót (innen származik a McLaren autók nevében a mai napig is az MP4 jelzés - Marlboro Projekt 4). 1983-tól turbófeltöltős motorokat kapott a csapat a TAG/Porsche-től. A John Barnard által készített McLaren MP4/2 autó volt az első a Formula–1-ben, amely szénszálas karosszériával épült. 1984-re visszatért Alain Prost, Niki Lauda mellé, aki 1982 óta volt a csapatnál és megnyerte 1984-ben a világbajnokságot. Prost mindössze fél ponttal végzett mögötte. 1985-ben viszont a francia végzett az élen.

 

Oldal: F1
Szórakoztató club - © 2008 - 2024 - motorkiraly.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat