Szórakoztató club

New England Patriots

A New England Patriots, becenevén „Pats”, egy profi amerikaifutball-csapat a massachusettsi Foxborough-ban. A csapat az NFL AFC Keleti csoportjában szerepel. A csapat eredeti neve Boston Patriots volt, amit a tulajdonosok 1971-ben változtatták a jelenlegire, amikor áthelyezték a csapatot Foxboroughba.

A Patriots, az American Football League (AFL) egyik alapító tagja, 1970-ben csatlakozott az NFL-hez, a két liga egyesülésekor. A csapat négyszer jutott be a rájátszásba, 1986-ban bejutott a 20. Super Bowl döntőbe, ahol azonban alulmaradt a Chicago Bearsszal szemben. A csapat 1997-ben is bejutott a 31. Super Bowl nagydöntőbe, ahol a Green Bay Packerstől kapott ki.

A Patriots legsikeresebb korszaka a 2000 és 2005 közötti évekre esik. A Pats a második olyan csapat az NFL történetében (a Dallas Cowboys után), amely négy év alatt három Super Bowlt tudott nyerni (36., 38., 39. Super Bowl), és a nyolcadik, amely két egymást követő Super Bowlt is megnyert. Az évtized első felében elért sikerük sokakat arra ösztönzött, hogy a modern NFL uralkodójaként gondoljon a csapatra. 2007-ben a Patriots a modern NFL második olyan csapatává vált, amely a 16–0-s mutatóval hibátlan alapszakaszt teljesített, és az első csapat a 16 meccses szezonok óta. A rájátszásos mérkőzések után a csapat a 42. Super Bowlon a New York Giantsszel találkozott, ahol 17–14-es vereséget szenvedett. Ezzel a harmadik olyan csapat, amely 18–1-es mutatóval fejezte be a szezont (az 1984-es San Francisco 49ers és az 1985-ös Chicago Bears után), de az első, amely az egyetlen vereségét a Super Bowlon szenvedte el. A 2012 februárjában lejátszott 46. Super Bowlba szintén ez a két csapat jutott, a Patriots ismét kiváló mutatóval, de a döntőt a megint a Giants nyerte 21–17-re.

Kiváltságos történelem

1959–1969

A fejlődő American Football League (AFL) nyolcadik és egyben utolsó helyét 1959. november 16-án felajánlották a Bostont képviselő Billy Sullivan-nak. Ezután pályázatot írtak ki a bostoni lakosok körében arra, hogy hivatalos neveket javasoljanak a csapatnak. A legnépszerűbb javaslat – amit Sullivan is kiválasztott – a Boston Patriots volt. Ezt követően Phil Bissell megtervezte a „Pat Patriot” logót.

Az edzéseket két hónappal az első mérkőzés előtt, 1960. július 4-én kezdték el. A Boston Patriots 1960. szeptember 9-én játszotta első mérkőzését az AFL szezonjában a Denver Broncos ellen, melyen 13–10-re kikapott. A csapat az első három szezonjában nem jutott be az AFL rájátszásába. 1963-ban bejutottak az AFL Championship döntőbe, amit azonban elvesztettek a San Diego Chargers ellen 51–10-re. Az évtized további éveiben a Patriotsnak nem sikerült a rájátszásba jutnia. 1966-ban a bostoni Jim Nance lett az American Football League MVP-je.

1970–1975

A Patriots második évtizede jelentős változásokkal kezdődött. 1970-ben a Patriots csatlakozott a NFL-hez, az AFL és az NFL egyesülésével összhangban. A Patriots beleolvadt az American Football Conference-be (AFC), ahol a mai napig is van. A Patriots idénye az összeolvasztott liga legrosszabb, 2–12-es mutatóját hozta. A csapatból hiányzott a stabilitás, és hazai pálya gyanánt négy különböző helyen kellett játszania. Végül egy Foxborough-ban lévő új stadionba költöztek, amelyet először Shaefer Stadiumnak, majd 1983-tól Sullivan Stadiumnak hívtak, azután 1990-től Foxboro Stadium lett a neve. 1971 márciusában a csapatot átkeresztelték Bay State Patriotsra, majd még ugyanabban az évben New England Patriotsra, amely név jobban tükrözte az áthelyezést.

Az 1970-es évek elején több új játékos került a kezdő csapatba, köztük a Heisman-trófeanyertes Jim Plunkett és a támadó falember John Hannah, aki később, 1991-ben az első Patriots-játékos lett a Hall of Fame-ben (Hírességek csarnoka). A személyi változások következtében a Patriots folytatta az 1970-es évek eleji szereplését, és sorozatosan vesztette el a szezonokat. 1973-ban Chuck Fairbankset választották vezetőedzőnek és vezérigazgatónak, miután végigvezetett egy „top-ten” programot a University of Oklahoma csapatánál. Fairbanks alatt a Patriots 1974-ben 7–7-tel, majd 1975-ben 3–11-gyel zárt, ami támadói változásokhoz vezetett. Punklettet eladták a San Francisco 49ersnek, a helyére pedig Steve Grogan került.

1976–1984

A sorozatos szezonvesztések után, a Patriots 11–3-mal fejezte be az idényt 1976-ban – a legjobb eredmény a csapat történetében addig –, és 1963 óta először jutott be a rájátszásba. A rájátszás első fordulójában veszítettek az Oakland Raiders ellen 24–21-re. 1978-ban Fairbanks-et elbocsátották vezetőedzői posztjából, amikor kiderült, hogy a University of Oklahoma titokban vezetőedzőnek szerződtette. Fairbanks-et Ron Erhardt váltotta, aki még abban az évben a rájátszásba vezette csapatát. A Patriots az első körben vesztett a Houston Oilers ellen. Az új edző, Ron Meyer alatt a Patriots-ot újra kiejtették az első körben – ezúttal a Miami Dolphins. Mivel a csapattal nem tudott rájátszás-győzelmet felmutatni, Sullivanék 1984-ben lecserélték a vezetőedzőt a korábbi wide receiverre, Raymond Barryre.

1985–1991

Az 1985-ös szezont a csapat 11–5-ös mutatóval zárta, és „wild card”-dal bejutott a rájátszásba. Miután mindhárom rájátszás-mérkőzését megnyerte, bejutott a döntőbe. A 20. Super Bowlt a Patriots az első negyedben 3–0-s vezetéssel kezdte, a meccset azonban mégis elvesztették a Chicago Bears ellen 46–10-re. A következő szezont is 11–5-re zárták az AFC East csoportjában, de a Denver Broncos kiejtette a rájátszás első körében. A helyi képviselő, Doug Flutie 1987 és 1988 között tagja volt a annak a csapatnak, amely 8–7-tel és 9–7-tel fejezte be a szezonokat. Mindkét szezon alatt Berry volt a vezetőedzője a csapatnak.

A 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején, a csapatban történt személyi változások és a Sullivan tulajdonjoga körüli viták miatt, a Patriots nem jutott be a rájátszásba. A Sullivan család dollármilliókat vesztett el befektetésein, köztük a The Jacksons 1984 Victory körúton^. A pénzügyi veszteségek arra késztették Sullivanékat, hogy eladják a csapatot. 1986-ban Francis W. Murray kezdte finanszírozni a csapatot, amiért cserébe felajánlották számára a csapat megvételének jogát. Amikor Murray megpróbálta gyakorolni e jogát, Sullivanék nem ismerték el jogait. Ekkor Murray beperelte őket, és a pert megnyerte. 1988-ban Murray megegyezett Victor Kaimmel, hogy közösen vásárolják meg a csapatot, és végül 84 millió dollárért szerezték meg a Patriots-ot, 16 millióval kevesebbért, mint a csapat értéke. Bár Kiam volt a többségi tulajdonos, úgy döntött, hogy elnökként és vezérigazgatóként megtartja Billy Sullivant és a fiát, Pat Sullivant. Időközben a papírmágnás Robert Kraft is lépéseket tett, hogy megszerezze a Sullivan Stadium tulajdonjogát, miután egy üzleti elemzés után nem tudott licitálni a csapatra, viszont a csapat nem lehetett anyagilag sikeres a stadion bevételei nélkül. Mindazonáltal ő szeretett volna lenni a Patriots tulajdonosa is. Kraftnek 1988. november 23-án sikerült megvásárolnia a stadiont. Így Krafté volt a stadion, Kaimé pedig a csapat. E vezetői változások alatt a vezetőedző Berryt Rod Rust váltotta, ez a váltás azonban nem volt hosszú életű.

A Patriots legrosszabb szezonja 1–15-ös mutató – Rust vezetőedzősége alatt volt 1990-ben. A szezon alatt a Patriots belecsöppent egy szexuális zaklatási botrányba, amikor a Boston Herald riporternőjét, Lisa Olsont, akit később Kaim csak a „klasszikus szuka” jelzővel illetett, szexuálisan és verbálisan zaklatta több Patriots-játékos a csapat egyik zárt helyiségében. A botrány körüli vizsgálódás után az NFL megbízottja, Paul Tagliabue a csapatot 50 000, Zeke Mowatt, Michael Timpson és Robert Perryman játékosokat pedig 12 500–5000–5000 dollár pénzbírságra büntette. A szezon végén Rustot – az Olson-ügy és az 1–15-ös mutató miatt – kirúgták, és Dick MacPherson került a helyére.

1992–1997

1992-ben egy St. Louis-i üzletember, James Orthwein lett a Patriots egyetlen tulajdonosa, aki nyilatkozata szerint a Patriots-ot St. Louis-ba szerette volna költöztetni. Mindazonáltal az 1992-es szezon 2–14-es mutatója után nem terveztek költözést.^[

Az 1992–1993-as holtidény alatt a csapat változásokat kezdeményezett MacPherson Bill Parcellsre való leváltásával. A csapat draftválasztásai a holtidényben a legmagasabb mutatóval rendelkező játékosokra estek, Drew Bledsoe irányítóra, aki 2001-ig volt a csapat tagja, és Troy Brown wide receiverre, aki utolsó szezonjában a legtöbb elkapással csapatrekordot állított fel, és ugyanolyan jó védő volt (touchdownokat szerezve interceptionökből), mint amilyen elkapó volt. Ezek ellenére az 1993-as szezont 5–11-es mutatóval zárták, mivel Parcells belekezdett a csapat újjáépítésébe, és a St. Louis-i költözésről szóló pletykák is fölelevenedtek a holtidényben.

Mielőtt azonban Orthwein áthelyezhette volna a csapatot St. Louisba, ki kellett szállnia a Foxboro Stadium haszonbérletéből, amit Robert Kraft birtokolt. Amikor Orthwein 75 millió dollárt ajánlott Kraftnak a hátralévő bérleti szerződés megszüntetéséért, Kraft elutasította, és arra kényszerítette Orthweint, hogy 1994 januárjában eladja neki a csapat tulajdonjogát. A vételár az abban az időben rekordnak számító 200 millió dollár volt. Kraft azonnal közölte a helyi médiával, hogy a csapat Új-Angliában marad. Kraftnak nem voltak semmilyen költözési szándékai, és a korábbi médiacirkuszok és politikai botrányok megmutatták, hogy egy új, nyilvánosan finanszírozott stadion rendkívül valószínűtlen lett volna Új-Angliában (eltérően más városokkal, ahol az állami és polgári hatóságok rendszeresen finanszírozták a csapatokat).

Kraft megígérte a Patriots szurkolóinak, hogy világszínvonalú teljesítményt és Super Bowlt fog vinni Új-Angliába. Azon a napon, amikor az NFL jóváhagyta a vásárlását, a szurkolók majdnem 6000 bérlet vásárlásával válaszoltak, ami a csapat 34 éves történetében rekordnak számított. Abban az évben minden hazai meccsen telt ház volt.

Az üzleti sikerek ellenére a Kraft és Parcells közötti kapcsolat nagyon feszült volt, és idővel még rosszabb lett, mivel az új tulajdonosok a vagyonukkal nem akartak Parcells költségeire a futball terén szabad kezet adni. Krafték hittek abban, hogy teret adjanak a menedzsmentnek, de nem teljhatalmat, kérdések és válaszok nélkül. Parcells érezte, hogy Kraft beleavatkozott a kiváltságaiba, és nagy szükség lett volna a futballbajnokság sikeres véghezvitelére, különösen az NFL új fizetési korlátozása fényében, amit 1994-ben vezettek be. Az eredmény hanyatló menedzsment volt, csökkenő akarással, ami majdan Bill Belichick vezetőedző szerződtetéséhez vezetett, akit az 1996-os idényben érkezett segéd-vezetőedzőnek. Mindez zavaró szóbeszédekhez vezetett, amik uralták a híreket a 31. Super Bowlt megelőzően, miszerint Parcells idő előtt távozik, annak ellenére, hogy 1997-ig érvényes szerződés kötötte a csapathoz. Végül Will McDonough, a Boston Globe újságírója, akinek kitűnő kapcsolatban volt Krafttal és Parcellsszel is, a Jacksonville Jaguars elleni AFC címmérkőzés előtt (1997. január 12.) találkozót szervezett kettejüknek, hogy megbeszéljék nézeteltéréseiket

A New England az 1994-es szezon indulása előtt az első körben negyedikként draftolta Willie McGinest defensive endet, aki később linebackerként játszott a csapat által megnyert három Super Bowlon. 1994-ben 3–6-tal kezdtek, de összeszedték magukat, és a Minnesota Vikings elleni hosszabbításos győzelem után 10–6-tal fejezték be az alapszakaszt. Jóllehet a csapat kiesett a rájátszás első körében, és az 1995-ös szezont is 6–10-es mutatóval zárta, Kraft úgy döntött, megtartja Parcellst. 1996-ban a Patriots már jó, 11–5-ös mutatóval végzett, AFC bajnok lett, majd eljutott a 31. Super Bowlra is, de ott elvéreztek a Green Bay Packers ellen (35–21). A Packers nemcsak a támadással és védekezéssel nehezítette a New England dolgát, de szenzációs visszahordásaival szabályosan kiütötte ellenfelét. Parcells nem hagyott kétséget afelől, hogy a New York Jetshez távozik. Krafték még nem tudtak dönteni, hogy bizalmat szavazzanak-e Bill Belichicknek, Parcells tanítványának.

1997–2000

A Parcells és Kraft közötti növekvő feszültségek miatt Parcells 1997-ben lemondott, helyére Pete Caroll került. A Patriots és a New York Jets váltogatni kezdte játékosait és edzőit, például Parcellst és Curtis Martin running backet. A szezonban a Patriots 10–6-tal első helyen végzett az AFC Eastben. A Patriots a rájátszás elején 17–3-ra legyőzte a Miami Dolphinst, majd 7-6-ra kikapott a Pittsburgh Steelerstől. 1998-ban 9–7-tel végzett a csapat az alapszakaszban, ám a rájátszás első körében kiestek a Jacksonville Jaguars ellen. Az 1999-es szezont 6–2-vel kezdte a Patriots a pihenőhét előtt, de utána mégis csak 8–8-as mutatóval tudta befejeztea szezont. Az idény második részének eredménye az volt, hogy Carollt kirúgták.

2000-től

Miután Carollt kirúgták, Bill Belichick, aki a Jetsnél Parcells utódja és vezetőedző volt, visszatért a New Englandhez. 2000-ben Belichick első szezonja 5–11-gyel végződött. 2001-ben az irányító Drew Bledsoe lesérült a második meccsen, így Tom Brady került a helyére, akit a 6. körben draftoltak, és aki azután 11–5-ös mutatóval a rájátszásba vezette a csapatot. A Patriots legyőzte az Oakland Raiderst, az úgynevezett „The Tuck” játékban, amikor hóviharban zajlott le a meccs Foxborough-ban (ez volt az utolsó mérkőzés a Foxboro Stadionban). Ezután a Pittsburgh Steelers legyőzése következett az AFC Championship döntőben. Ez volt a harmadik bajnokságuk, és a New Orleansban megrendezett 36. Super Bowlon ahol legyőzték a St. Louis Ramset, megszerezve a Patriots első Super Bowl győzelmét. A győztes pontokat Adam Vinatieri utolsó másodperces mezőnygólja hozta, ami előtt Brady 1 perc 21 másodperc alatt 48 yardot haladt csapatával. A nagydöntő MVP-jének Bradyt választották. A Patriots első győzelmi parádéján becslések szerint 1,5 millió ember jelent meg. A 2002-es holtidényben Bledsoe-t eladták, furcsa módon a divízión belüli Buffalo Billsnek.

Mivel Massachusetts a költségvetéséből nem támogatta Kraft új stadion építésére vonatkozó terveit, a tulajdonos a csapatot 1998-ra a connecticuti Hartfordba akarta költöztetni. Azonban a hartfordi helyszín környezetvédelmi problémái miatt, és mivel Massachusetts mégis hajlandó volt 57 millió dollárt fizetni infrastrukturális kiadásokra Foxboro körül, amit majd parkolójövedelmi adóként kell visszafizetni, a hartfordi alku semmissé lett. John Rowland connecticuti kormányzó emiatt perrel fenyegetőzött, és Kraft inkább 2,4 millió dollárt fizetett Connecticutnak, hogy elkerülje a további pereskedéseket. Robert Kraft 2002-ben nyitotta meg az új Gillette Stadiont, aminek az építését magántőkéből finanszírozta. A stadionról úgy vélik, hogy az első igazán korszerű stadion az NFL-ben.

A Patriots elszalasztotta a 2002-es rájátszást a 9–7-es mutatójával, és lecsúsztak a divíziócímről is a New York Jets ellen. 2003-ban a csapat 2–2-vel kezdett, de azután 14–2-vel végzett, a 14 egymás után megszerzett győzelemmel. A 38. Super Bowlon, a Carolina Panthers-zel találkoztak, és a Patriots 32–29-re győzött. Az utolsó három pontot most is Adam Vinatieri szerezte. Bradyt karrierje során másodjára választották a Super Bowl MVP-jévé.

2004-ben a Patriots a Miami Dolphins legyőzősével megdöntötte az NFL mindenkori győzelmi rekordját 18 folyamatos győzelemmel. Később vesztettek a Pittsburgh Steelers ellen, ami 21 győzelemnél állította meg őket. Mivel az NFL csak az alapszakasz egymás utáni győzelmeit veszi figyelembe, a Patriots hivatalosan csak 18 egymást követő győzelemmel rendelkezik.

A 2004-es szezon 14–2-es befejezése után a Patriots legyőzte az Indianapolis Coltsot és a Pittsburgh Steelerst, útban a következő, 39. Super Bowl felé. A Patriots a nagydöntőben legyőzte a Philadelphia Eaglest 24-21-re, és e győzelemmel a Patriots hat év után az első olyan csapat lett, amely meg tudott nyerni két egymást követő Super Bowlt, és az második, amely négy év alatt három Super Bowlt nyert. A 2004-es szezon után Belichik két legjobb koordinátora, Charlie Weis és Romeo Crennel elhagyta a csapatot, hogy vezetőedzőként folytassák pályafutásukat. Sok jelentős játékos is elhagyta a csapatot, például a cornerback Ty Law. Tedy Bruschi linebacker majdnem a fél 2005-ös szezont kihagyta egy enyhe roham után. A 2005-ös szezonban a Patriotsnak több kezdő játékosa is lesérült. A csapat ennek ellenére 10–6-tal megnyerte az AFC keleti csoportját. A rájátszás első körében legyőzte a Jacksonville Jaguarst 28–3-ra, de a következő körben a Denver Broncos egy 27–13-as győzelemmel kiejtette a Patriotst.

A 2006-os holtidény alatt sok személy érkezése és távozása történt. A csapat 12–4-gyel fejezte be a 2006-os idényt, és zsinórban negyedszer nyerték meg az AFC keleti csoportját. A rájátszás wild card fordulójában a Patriots legyőzte a riválisát, a Jets-et 37–16-ra. A következő mérkőzésen Brady három interceptiont dobott, de a 4. negyedben kijavította hibáit, és 24–21-re legyőzték a San Diego Chargerst. Az AFC Championship mérkőzésen a Coltsszal találkoztak, de az győzött 38–34-re, pedig a Patriots a meccs elején még 21-3-ra vezetett.

A 2007-es holtidényben a Patriots megvette az Oakland Raiderstől Randy Moss elkapót és a Baltimore Ravenstől Adalius Thomas linebackert.

A New England Patriots 2007-es szezonja a Jets ellen kezdődött. A játék ideje alatt az NFL biztonsági szolgálata elkobzott egy videokamerát és a kazettáját a New England Patriots videoasszisztensétől, Matt Estrella-tól, aki a New York Jets edzőinek kézjeleit rögzítette. Nagy botrány tört ki, és szeptember 13-án Belichicket 500 000 dollárra büntették illegális videorögzítéssel való visszaélés miatt, a maximum összegre, amit az NFL Constitution és a By-Laws engedett. A Patriotsot is megbüntették 250 000 dollárra, ráadásul a csapat elvesztette a 2008-as NFL draft elsőkörös választását, mert bejutottak a rájátszásba (ha nem jutott volna be, csak a harmadik és negyedik körös választását vesztette volna el).

A Patriots a 2007-es szezont egy 38–35-ös New York Giants elleni győzelemmel fejezte be december 29-én, így 16–0-s mutatóval rendelkeztek. Ezzel a győzelemmel csatlakoztak a 1934-es és 1942-es Chicago Bearshez és az 1972-es Miami Dolphinshoz, akiknek sikerült veretlenül befejezni az alapszakaszt, de az első ilyen sikeres csapat, amióta 16 mérkőzést játszanak az alapszakaszban (a másik két csapat 13, 11, illetve 14 mérkőzést játszott). A Patriots az AFC Championship Game-en legyőzte a San Diego Chargerst 21–12-re, így ez volt az első csapat az NFL történetében, amelyik 18–0-s mutatóval rendelkezett.

A csapat teljesítménye és látogatottsága jelentősen javult, mióta 1994-ben Robert Kraft megvette. Kraft előtt, 34 év alatt a Patriots háromszor nyerte meg az AFC keleti csoportját, hatszor volt ott a rájátszásban (az 1963-as AFL Championshippel együtt), és egyszer játszott Super Bowlt. Kraft idején a Patriots nyolcszor nyerte meg az AFC keleti csoportját, kilencszer jutott be a rájátszásba, négyszer játszott Super Bowlt, amiből hármat megnyert. Az 1996-os szezon óta a Patriots minden hazai meccsén telt ház volt, mind a Foxboro, mind a Gillette Stadionban, az előszezon játékokkal együtt.

Logók és mezek

Az eredeti Patriots logót Phil Bissell tervezte 1960-banA logó egy új-angliai forradalmi önkéntest ábrázolt, amint elindítja a játékot, amerikaifutball-felszerelés nélkül. A nevét – „Pat Patriot” (szó szerint: paskolt hazafi) – a Patriots tulajdonosa, William Sullivan adta. A csapat meze piros-fehér volt, kék csíkokkal a mez ujján, fehér nadrággal és sisakkal. Kezdetben a sisakokat egy forradalmi korszakos sapka díszítette, de ezt 1961-ben a Pat Patriot logó váltotta föl.

1993-ban James B. Orthwein, a Patriots tulajdonosa lecserélte a csapat logóit és sisakjait. A régi Pat Patriot logó helyére egy stilizált Patriot fej került, rajta egy háromszínű – piros-fehér-kék – kalappal, amit a szurkolók „Flying Elvis”-nek (repülő Elvis) neveztek el. A csapat mezeit Patriot-(sötét)kékre, a sisakot és a nadrágot fehérre cserélték^.

2000-ben a csapat tovább változtatott meze és logója színén. A „Flying Elvis” logó megmaradt, de egy sötétebb kéket alkalmaztak.

New York Giants

A New York Giants 1925-ben alapított amerikaifutball-csapat, 1970 óta az NFL NFC konferenciájának keleti csoportjában (NFC East) szerepel. Eddig négy alkalommal nyert Super Bowlt. Hazai mérkőzéseit a 2010-ben átadott MetLife Stadiumban (East Rutherford, New Jersey) játssza. A szurkolók több becenevet is ragasztottak a csapatra: „Big Blue”, „G-Men”, „Jints” és „Big Blue Wrecking Crew”.

Története

A csapatot Tim Mara, amerikai bukméker és üzletember alapította, miután 500 dollárárt jogot szerzett arra, hogy amerikaifutball-csapatot hozzon létre New Yorkban. A csapat nevét egy már negyven éve létező baseball-csapattól vette. Mérkőzéseit a Polo Groundson játszotta, amelyben több mint hetvenezer néző töltött meg, amikor az újonnan alakult csapat a Chicago Bearsszel játszott, 1925. december 6-án. A nézőket ugyan elsősorban Harold „Red” Grange, a Bears játékosa, a kor leghíresebb futballistája vonzotta, de gyorsan megszerették a New York Giants csapatát is. A gárda már 1927-ben, mindössze a harmadik szezonjában sikeresen szerepelt: megnyerte az NFL bajnokságot, miközben 13 mérkőzésen 197 pontot szerzett 20 kapott pont ellenében.

A csapat vezetőedzője 1931-től, 23 éven át Steve Owen volt. Vezetésével szép sikerszériát teljesített a Giants: 1933 és 1946 között nyolcszor is bekerültek az NFL-döntőbe, amit kétszer megnyertek (1934-ben a Chicago Bears, 1938-ban a Green Bay Packers ellen). Ebben az időszakban a csapat legfontosabb egyénisége a center és linebacker poszton is kiválóan teljesítő Mel Hein volt.

A csapat ezt követően kevésbé volt sikeres, 1947 után csak egyszer került be a rájátszásba, és a sikertelen szereplés miatt Steve Owen is távozott. Helyére kiváló edzői gárda került Jim Lee Howell vezetésével, a támadásokat Vince Lombardi vezényelte, a védelmet pedig Tom Landry irányította. Remek játékosok is voltak a csapatban, mint például Frank Gifford és Sam Huff. A csapatrészek közül kiemelkedett a védelem. Az újjászervezett csapat 1956-ban újra bajnoki címet szerzett, és hat év alatt ötször jutottak be a döntőbe. Ezt követően ismét egy visszaesés következett, amin erősítéssel igyekeztek túllendülni. Nagy érdeklődés és felzúdulás közepette 1966-ban az AFL-ből leigazolták a kiváló, magyar származású rúgójátékost, Peter Gogolakot, a következő évben pedig az egyik leghíresebb irányítót, Fran Tarkentont. Bajnokságot ugyan nem nyertek, de Gogolak, aki a rúgójáték megújítójának számított, 646 pontot ért el, és ez a Giants történetében máig csúcs.

Az 1970-es évek végétől – miután felépült a stadionjuk – új csapat építése kezdődött, 1979-ben Phil Simms irányítót draftolták (első helyen), majd a védelembe Lawrence Tylort szerezték meg, és vezetőedzőnek Bill Parcellst szerződtették. 1984-ben már bejutottak a rájátszásba, 1986-ban pedig bajnoki címet szereztek. Ez a gárda honosította meg az amerikaifutballban azóta elterjedt szokást: a sikeres döntő után az edző nyakába zúdítják az üdítős hordó tartalmát. A csapat – a szezon végén visszavonuló – Parcells vezetésével 1990-ben ismét NFL-bajnok lett.

A csapatok életében szinte törvényszerű átmeneti visszaesést követően, a New York Giants 2000-ben újra bajnok lett, a vezetőedző ekkor Jim Fassel volt. Kiválóan szerepeltek a rájátszásban is, bejutottak a nagydöntőbe, ahol azonban kikaptak a Baltimore Ravenstől. Újabb három sikertelen év után Tom Coughlin lett az új vezetőedző, aki a quarterback posztján mélyvízbe dobta Eli Manninget, a már komoly nevet szerzett Payton Manning, az Indianapolis Colts akkori irányítójának öccsét. A csapat némi bukdácsolás után 2007-ben bejutott a Super Bowlba, ahol Eli Manning vezérletével, Micael Strahan és Osi Umenyiora kiváló teljesítményével a védelemben, 17–14-re legyőzték a minden szakértő által esélyesnek kikiáltott New England Patriotsot. A nagydöntő legértékesebb játékosa (MVP) Eli Manning lett.

2010-re 1,6 milliárd dollárból elkészült Meadowlandsben a csapat új, világszínvonalú stadionja. A New York Giants viszonylag gyenge alapszakaszbeli szereplést követően már biztatóan, sőt egyre jobban játszott a rájátszásban, és ismét bejutott a Super Bowlba. A sors iróniája, hogy ellenfele ismét a toronymagas esélyesnek tartott New England Patriots volt, a liga legjobbjának tartott Tom Bradyvel az irányító poszton. Az indianapolisi Lucas Oil Stadium ban lejátszott változatos mérkőzésen ismét az Eli Manning által irányított New York Giants győzött, többek között Ahmad Bradshaw, Victor Cruz, Mario Manningham és a komplett védelem kiváló játékával. Ezzel a csapat megszerezte negyedik Super Bowl győzelmét, és ismét Eli Manning lett az MVP.

Baltimore Ravens

A Baltimore Ravens amerikaifutball-csapat az Amerikai Egyesült Államokban, a marylandi Baltimore-ban, amely az NFL AFC konferenciájának északi csoportjában játszik.

Története

Baltimore-ban már évtizedek óta működött a Baltimore Colts nevű futballcsapat, ám azt a tulajdonosa 1984-ben Indianapolisba költöztette, mert a város nem járult hozzá új stadion építéséhez, vagy a régi felújításához. 1995-ben azonban a Cleveland Browns került hasonló helyzetbe, és a sértett Art Modell tulajdonos Baltimore-ba költöztette a klubot. Az új nevet a Baltimore Sun című lap által szervezett telefonos lefolytatott szavazás alapján választották ki: a 33 288 leadott szavazatból 21 108 a Ravens-t választotta, amely Edgar Allan Poe A holló című versére utal. A szurkolók lelkesek voltak, két hét alatt ötvenezer bérlet kelt el.

A csapat első edzőjének a Baltimore Coltsnál korábban már több évet eltöltött Ted Marchibrodát szerződtették. Bemutatkozó alapszakasz-béli mérkőzésük 1996. szeptember 1-jén volt a Memorial stadionban, ami rögtön nézőcsúcsot döntött: 64 124 néző még sohasem jelent meg Baltimore-ban sporteseményen. Ráadásul a csapat győzni is tudott, az Oakland Raiders elleni mérkőzést 19–14-re megnyerték. Az ezt követő sorozat már nem volt ennyire eredményes, mert csak három további mérkőzést nyertek (New Orleans Saints, St. Louis Rams, Pittsburgh Steelers), a szezonbeli mutatójuk 4–12-es volt. A következő két szezon sem volt sikeresebb (6–9–1, 6–10), így Marchibroda a védelem megewrősítésére helyezte a hangsúlyt. Enek köszönhetően – immár Brian Billick vezetőedzővel – 1999-ben már 8–8-as mutatót hoztak, így következhetett a támadó állomány erősítése: a drafton (játékosbörzén) hat új játékost szereztek meg, például Jamal Lewis futót és Travis Taylor elkapót, a szabadügynökök (szabadon igazolható profik) közül pedig Trent Dilfert irányítót igazolták le.

A 2000-es év igazolta az edzői elképzeléseket, és az első mérkőzést simán nyerték. Ezután a Miami megállította őket, de ezután ismét három meccset nyertek. A hetedik fordulótül egy nagyon rossz sorozat következett, három mérkőzést vesztettek egymás után (Washington Redskins, Tennessee Titans, Pittsburgh Steelers). A tizedik fordulótól azonban már nem volt megállás, mindent nyertek (12–4), és bejutottak a rájátszásba. Ott is nyerték mindkét mecscsüket (San Diego Chargers, Arizona Cardinals), AFC-bajnokok lettek, és fennállásuk óta elsőször bejutottak a Super Bowlba. A 2001. jenuár 28-án, a Raymond James stadionban (Tampa) lejátszott 35. nagydöntőben fölényes biztonsággal, 34–7-re verték a New York Giants csapatát. A mérkőzés legjobbjának (MVP) a védő Ray Lewist választották, Jamal Lewis 102 yardot és egy touchdownt futott, Jermaine Lewis 84 yardos kickoff touchdownt ért el.

A sikeres év után meglepetésre az edző megvált Trent Dilfertől, és helyére Elvis Grbac irányítót igazolták. A következő szezonokban hullámvasút-szerűen szerepelt a csapat. A 2001-es alapszakaszt 10–6-tal zárták, ismét bejutottak a playoffba, ahol a wildcard meccsen 20–3-ra verték a Miami Dolphins csapatát, de a második mérkőzésen vesztettek a Pittsburgh Steelers ellen (27–10). 2002-ben 7–9-et értek el, 2003-ban 10–6-ot, a rájátszásban vereséget szenvedtek a Tennessee Titanstől. 2004-ben változás volta a tulajdonosi körben: Modell helyét Stephen Bisciotti vette át. 2004: 9–7, 2005: 6–10, 2006: 19–7 (a rájátszás első meccsén kikaptak a Indianapolis Coltstól), 2007: 5–11.

A következő, 2008-as szezonnak új vezetőedzővel és új quarterbackkel indultak neki: Billick helyett John Harbaugh lett az edző, az új irányító pedig Joe Flacco lett. Vezetésükkel 11–5-ös mutatóval ismét bejutottak a rájátszásba, ahol 27–9-re verték a Miami Dolphinst, 13–10-re Tennessee Titanst, de a konferenciadöntőben kikaptak a Pittsburgh Steelerstől (14–23), így nem jutottak be a nagydöntőbe. A 2009-es év 9–7-et hozott, és csoportmásodikként bejutottak a rájátszásba. Az első mérkőzést biztosan nyerték a New England Patriots ellen (33–14), de a második meccset nagyon elvesztették az Indianapolis Coltsszal szemben (3–20). A 2010-es futballszezonban hasonlóan szerepeltek, 12–4-es mutatóval zártak, ami ismét csak a csoport második helyét jelentette. A rájátszásban megverték a Kansas City Chiefs együttesét, a második meccsen azonban jobb volt a Pittsburgh Steelers (24–31). 2011-ben ismét a 12–4-es mutatót hozták, amivel azonban akkor a csoport élén végeztek. A rájátszás első mérkőzésén 20–13-ra verték a Houston Texanst, de a második mérkőzésen szoros meccsen (20–23) kikaptak a New England Patriotstól.

Chicago Bears

A Chicago Bears egy profi amerikai futballcsapat. Székhelye Chicago, IlLinois állam. Maga a csapat a Nemzeti Futball-Liga (National Football League "NFL") Nemzeti Futball-Konferenciájában (National Football Conference "NFC")szereplő Északi-Osztály (North Division) tagja. A csapat jogilag bejegyzett és egyesített neve: Chicago Bears Football Club, Incorporated. A csapat nevének magyar jelentése: Chicago-i Medvék

A medvék megalakulások óta 9 bajnoki címet gyűjtöttek be amivel ők a rekordtartók az NFL-ben. Ebből 8 NFL bajnoki címet szereztek, (az utolsót 1963-ban, ez azért is fontos,mert a Super Bowl győzteseit 1967 óta tartják számon) és 1 Super Bowl győzelmet (1985).

A medvék más rekordokat is jegyeznek. Többek között tőlük került ki a legtöbb Pro Football Hall of Fame is. Szám szerint 27 személyről van szó. Náluk van a legtöbb nyugdíjazott mez szám is a ligában, ez szám szerint 13 számot tartalmaz. A végére maradt a csapat kiemelkedő teljesítményét bizonyító alapszakaszban elért győzelmi mutatója. A franchise 700. alapszakaszban elért "rögzített" győzelmét érte el 2010. november 18-án, maga mögé utasítva ezzel a többi NFL Franchise-t.

A klub 1919-ben alakult Illinois állam, Decatur nevű városában,de 1921-ben áttette székhelyét Chicago városába.

San Francisco 49ers

A San Francisco 49ers amerikai futball-csapat az Amerikai Egyesült Államokban, a kaliforniai San Franciscóban, amely az NFL NFC konferenciájának nyugati csoportjában játszik.

Története

A csapatot egy faiparban érdekelt üzletember, Tony Morabito és három társa alapította 1944 nyarán, és az akkor alakuló All-America Football Conference (AAFC) égisze alatt kezdte meg működését. A 49ers (49-esek) név választásával az 1849-es aranyláz idején a környékre érkező emberek bátorságára kívántak emlékezni. Az AAFC fennállása négy évében a franchise a liga egyik élcsapata volt, összesített mutatója 39–15–2 volt, amivel a Browns után a második legjobbak voltak. 1949-ben a rájátszásba is bejutottak, ahol az első mérkőzést nyerték a New York Yankees ellen, a bajnoki döntőben pedig kikaptak a Cleveland Brownstól.

A jó eredmények okán – az AAFC megszűnése után, 1950-ben – elfogadták a jelentkezését az NFL-be, és a nemzeti konferenciába sorolták őket. Kiváló játékosai voltak, ennek ellenére csak 1957-ben jutottak be a rájátszásba, de ott balszerencsével vesztettek: már 27–7-re vezettek, ezt követően azonban semmi nem jött be nekik, ellentétben az ellenféllel, akik sorozatban 24 pontot tudtak elérni. A 49ers ezután hosszú ideig csak közepes szereplést produkált, de mérkőzéseiken komoly újításként bevezették a ma is eredményesen alkalmazott „shotgun” formációt, az 1968-ban szerződtetett Dick Nolan találmányát. Részben az új felállás segítségével 1970-ben megnyerték a divíziójukat (10–3), és a rájátszásban a Minnesota Vikings legyőzése után csak a főcsoportdöntőben kaptak ki a Dallas Cowboystól, 17–10-re. A csapat 1971-ben új stadionba, a ma is használt Candlestick Parkba költözött, és ebben az idényben is megismételték előző évi eredményüket, a konferencia döntőjében megint a Cowboys állította meg őket (3–14). 1972-ben ugyanez volt a helyzet, csak az eredmény változott (49ers–Cowboys: 28–30).

Sorozatban gyenge évek következtek. 1977-ben Edward J. DeBartolo Jr. lett az új tulajdonos, aki nagy csapatot kívánt építeni. 1979-ben Bill Walsh vezetőedzőt szerződtették, a drafton (játékosbörze) pedig megszerezték Joe Montanát. Az új játékstílusban a rövidpasszos játék játszotta a vezető szerepet, ami Montanával remekül működött. A tervszerű építkezés jegyében az 1981-es drafton a védelmet is megerősítették. És ebben a szezonban a gárda már szárnyalt: 13-3-ra hozták az alapszakaszt, a rájátszásban pedig megnyerték a New York Giants (38–24) és a Dallas Cowboys (28–27) elleni mérkőzéseket, és készülhettek a Super Bowlra. Az 1982. január 24-én, a michigani Pontiacban lejátszott szuperdöntőre 81 270 néző volt kíváncsi, az amerikai himnuszt Diana Ross énekelte. Az ellenfél az AFC bajnoka, a Cincinnati Bengals volt. Az izgalmas mérkőzésen a San Francisco az első félidőben már 20–0-ra vezetett, de a második félidőt a Bengals nyerte 21–6-ra, így alakult ki a szorosnak számító 26–21-es végeredmény, és a San Francisco 49ers világbajnok lett. A mérkőzés legértékesebb játékosa Joe Montana, az év edzője pedig Bill Walsh lett. Ebből a csapatból a későbbiekben a Hall of Fame tagja lett Bill Walsh, Fred Dean, Ronnie Lott és Joe Montana.

Az ezt követő 17 évben a csapat mindössze kétszer maradt le a rájátszásról, 12-szer nyerték meg a csoportjukat, négyszer jutottak be a Super Bowlba, és mind a négyet meg is nyerték. Az 1984-es szezon végén, a 19. Super Bowlon a Miami Dolphins volt az ellenfél. A nagydöntőn a 49ers 38–16-ra győzött, és ismét Montana lett az MVP. Az 1988-as szezon nagydöntőjében a Cincinnati Bengalst verték meg 20–16-ra, Jerry Rice wide receiver lett a mérkőzés legjobbja. A következő idény végén is a 49ers ünnepelhetett: a szuperdöntőben a Denver Broncos volt az ellenfél, és a San Francisco fölényes, 55–10 arányú győzelmet aratott. Ezúttal újra Joe Montanát választották a döntő legértékesebb játékosának. A következő Super Bowl az 1994-es szezon végén jött el a 49ers számára. Az 1995. január 29-én, Miamiban megrendezett mérkőzésen a San Diego Chargers volt az ellenfél, a végeredmény 49–26 volt a San Francisco 49ers javára, és ezzel ötödször lettek világbajnokok. A döntő legjobbja Steve Young

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat